Csatornakiosztási dilemma - Mennyiség, vagy minőségi tartalom?

A mai Délmagyarországban megjelent összehasonlításról néhány gondolat blog-szerűen eszünkbe jutott. Aki a cikket nem olvasta, megjelent egy táblázat, amelyben 4 szolgáltató kis és nagy tévécsomagjának csatornaszáma és ára szerepelt, majd ebből következtetéseket vontak le. Egy egyszerű osztással eljutunk a csatornánkénti 45 Ft és 87 Ft közötti átlagárhoz, Nem tudjuk ugyan, hogy milyen csatornák, mert a kínálatot kétféleképpen szoktuk összeállítani: csatornaszámra és nézhetőségre optimalizálva. Mi egyértelműen az utóbbi mellett vagyunk, ugyanis azokból a szabadon fogható, vagy relatíve olcsó adásokból be lehetne tenni akár 100-at is a digitális csatornák kínálatába, de ezt nem tettük meg, téma szerint választottunk egyet-egyet ezen műsorkínálatból és 70 csatornánál éreztük azt a határt, ameddig érdemes elmenni Emelt-csomagnál. A szolgáltatók az analóg fejállomásokat kihasználták és ugyancsak kb. 70 analóg csatornát felvettek a kínálatba. Mi azt mondtuk, hogy kell még az analóg kínálat, de 40 alatt tartjuk az analóg csatornák számát (mind alap-csomagban), mert a legtöbb háztartásban ez elegendő, inkább irány a jobb minőséget szolgáltató digitális műsorelosztás. Ott, ahol hálózataink optikai hálózattal vannak összekötve és a településen belül is majdnem az előfizetőig optikával megyünk (szolgáltatási területünk több, mint 3/4-e), már csak a Set-Top-Box-ok lehetnek hibaforrások, sajnos az első szériák ezt bizonyították is. (Viszont ennek eredményeként Távol-Keletről érkezett fejlesztőmérnökök töltöttek nálunk napokat hibakereséssel és javítással) Mit tehettünk? Már 2 évvel ezelőtt a digitalizálás mellett döntöttünk. Digitális emelt-csomag mellett tematikus kínálatot indítottunk. A műsordíjak 2010-es emeléseit nem hárítottuk tovább, változatlan áron szolgáltatjuk a  mi megítélésünk szerint optimális csatorna-választékot.